Kovács a Duna-parton üldögél, és szomorúan, könnybe lábadt szemekkel a vizet nézegeti. Az egyik barátja arra jár, és megszólítja:
- Miért olyan bánatos Kovács úr?
- Á, ne is kérdezze! Pont ma egy éve, ezen a helyen fulladt bele a Dunába az első anyósom.
- No, azért ne szomorkodjon annyira, hiszem már van másik. Kedves, szerény asszony…
- Az igaz, de fél a víztől.