Kovács a Duna-parton üldögél, és szomorúan, könnybe lábadt szemekkel a vizet nézegeti. Az egyik barátja arra jár, és megszólítja: - Miért olyan bánatos Kovács úr? - Á, ne is kérdezze! Pont ma egy éve, ezen a helyen fulladt bele a Dunába az első anyósom. - No, azért ne szomorkodjon annyira, hiszem már van másik. Kedves, szerény asszony... - Az igaz, de fél a víztől.