A postás benéz a ház udvarára, és egy hatalmas kutyát lát ott aludni. Mivel nagyon fél a kutyáktól, de a táviratot is kézbesítenie kellene, lassan kinyitja a kaput. Már lépne be, amikor egy kisfiút vesz észre bent a kertben. - Kisfiú! Nem harapós a kutyátok? - kérdezi tőle. - Á, az nem! - válaszolja a gyerek. A postás nagy bátran bemegy, a kutya felébred és mindjárt nagyot harap belé, alig sikerül kimenekülnie az utcára. - Úgy emlékszem, azt mondtad, hogy nem harap a kutyátok! - mondja a gyereknek mérgesen. - A miénk nem is, de én a szomszédban lakom.

Az állatvédő egyesület irodájában cseng a telefon: - Jöjjenek gyorsan, a postás felmászott a fára, és onnan ingerli a kutyánkat!

Három idős hölgy az öregedés nyavajáiról beszélget. - Gyakran előfordul velem, hogy állok például a hűtőszekrény előtt, egy adag majonézzel a kezemben, és egysezrűen nem emlékszem, vajon most vettem-e ki onnan, vagy most akarom visszatenni - így az első. A másik idős nő erre ezt mondja: - Igen, velem is előfordult már, hogy álltam a lépcső közepén, és képtelen voltam rájönni, vajon felfelé, vagy lefelé indultam el. A harmadik gyorsan mondja: - Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. Ezt le is kopogom... Nahát! Ti is hallottátok? Biztos a postás az, megyek, és megnézem, mit akar.

Bush és Powell üldögél a kocsmában. Bejön egy manus, és odasúgja a pultosnak: - Te, ez nem Bush meg Powell? - De, ők azok. Ide járnak. Erre a manus odamegy az asztalukhoz és így szól: - Helló fiúk, mit csináltok itt? - Épp a III. világháborút tervezzük. - Igen? És mi a terv? - Megölünk 140 millió afgánt, meg egy biciklis postást. - Egy biciklis postást? Miért? Erre Bush odafordul Powellhez: - Ugye mondtam, hogy a 140 millió afgán senkit sem érdekel?