Sára férje, Jakab néhány hónapig kómában fekszik, hűséges neje mindvégig mellette virraszt. Egyik éjjel Jakab magához tér, int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
- Drága Sára – mondja -, te mindig kitartóan mellettem voltál, akkor is, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment, amikor meglőttek, amikor elvesztettük a házunkat, amikor az egészségem kezdett odalenni. Te mindvégig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
- Mit, kedvesem? – kérdi a hű feleség.
- Azt gondolom, hogy nem hozol szerencsét!