Balázs fiam 8 éves volt, és a karácsonyra készülődtünk. Ekkor még mindig úgy tudta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, és tőle is kell kérni. Sorolta is, miket kér: legót, kisautót, könyvet. Már a sokadiknál tartott, amikor közbeszóltam: - Nem lesz ez egy kicsit sok? - Úgy kérdezed, mintha ezt mind neked kéne megvenni - válaszolta méltatlankodva a fiam.
Nagyon jó kis házibuliban voltam a barátaimmal. Rengeteg ember összegyűlt, és nagyon jó hangulat kerekedett. Én kis hülye a buli végére irtózatosan berúgtam és ülve, aludtam az asztalra borulva. (a történetet másnap a cimboráim mesélték) Valami zsemle vagy kenyér maradék maradt az asztalon ami nagyon nyomta és szurkálta az arcom. Többször feleszméltem, de nem igazán találtam meg a megfelelő pozíciót. Egyszer csak megrökönyödve látták a többiek, (ekkor már csak beszélgettek a résztvevők) hogy szépen lassan össze söprögettem a tenyerembe az asztalon levő morzsákat, odabillegek a TV elé ... (Katt a folytatásért!)
Egy főiskolán a hallgatóknak egy olyan mondatot kellett fogalmazniuk, amelyben a "szeretet" és a "szex" szó is előfordul. Egy női hallgató fogalmazása: "Amikor két ember mélységesen és szenvedélyesen szereti egymást, és mindkettőjükben megvan az egymás iránti magas fokú és kölcsönös tisztelet, akkor a társadalom morálisan és spirituálisan is támogatja, hogy ez a két személy a fizikai szex mámorában egyesüljön." Egy férfi hallgató munkája: "Szeretem a szexet."
Apró kis történet fővárosunkból: Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem köcsög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt elférjen, köcsög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömö mellé ér, üres + nagy gáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az ... (Katt a folytatásért!)
Egy kiadó vállalat főnökei azt próbálják megállapítani, miképpen fordulhatott elő, hogy egyik dolgozójuk öt napig halva ült az asztalánál anélkül, hogy bárki megkérdezte volna, hogy jól van-e? Az 51 éves George Turtlebaum, aki 30 évig korrektorként dolgozott egy new yorki cégnél, szívinfarktust kapott egy olyan úgynevezett "nyitott irodában", amit 23 másik dolgozóval osztott meg. Hétfőn csendben "elpatkolt", de ezt egészen szombat reggelig senki nem vette észre, amikor egy takarítómunkás megkérdezte tőle, hogy miért dolgozik még a hétvégén is. A főnöke, Elliot Wachiaski szerint: ... (Katt a folytatásért!)
