A Kultuszminisztérium kiadja irányelvét, hogy az oktatást sokkal praktikusabban, sokkal életszerűbben kell alakítani. A tanítónő: - Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot. - Itt Horváth-lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. - Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom! - Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon. A tanítónő felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth-lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával ...
(Katt a folytatásért!)

Az osztályfőnöknő a gyerekekkel beszél a pályaválasztásról, hogy kinek milyen munka felelne meg. - Gyerekek, mondjátok meg, hogy mi tetszik nektek rajtam, és én megmondom, hogy mik szeretnétek lenni amikor nagyok lesztek! Például te, Jancsika, te mit szeretsz rajtam? - Nekem a tanító néni haja tetszik! - Jól van, Jancsika, te biztosan az én fodrászom leszel. Na, és te, Józsika? - Nekem a tanító néni fogai tetszenek! - Jól van, Józsika, te biztosan az én fogorvosom leszel. Na, és te, Ödönke? - Nekem a szemei tetszenek! - Akkor te lehetsz majd az én szemorvosom. Na, és te, ...
(Katt a folytatásért!)

A fiatalember nősülni akar, de két barátnője közt sehogy se tud választani. Megkérdezi az apját, mitévő legyen: - Lássuk fiam, mi a foglalkozásuk? - Az egyik asszisztensnő egy rendelőben, a másik meg énektanárnő. - Én a helyedben az utóbbit venném el! - vágja rá habozás nélkül az apa - Egy asszisztensnő örökké csak azt hajtogatja: ,,Kérem a következőt!" Egy tanárnőnek ezzel szemben ez a kedvenc fordulata: ,,Most pedig az egészet ismételjük el még egyszer!"