Egy nőnek van egy macskája, akit imád. Egyszer a cég, ahol dolgozik, külföldre küldi pár napra. Ahogy odaér, fölhívja telefonon a férjét. - Mi újság otthon, drágám? - Megdöglött a macskád. - Na de szívem... ezt mondhattad volna szebben is! Például hogy a Mircike felmászott a tetőre, és beszorult az ereszbe, de már nem tudtátok megmenteni, mert mire felértetek, a Mircikében már nem volt élet... Néhány hónap múlva a nő megint elutazik, és hazatelefonál. - Mi újság otthon, drágám? - Anyukád felmászott a tetőre...

Az öreg macska mondja a fiatalnak: - Na fiam, ma elmegyünk kefélni. Ha mindig azt csinálod, amit én, akkor nem lesz semmi baj. Elindulnak. Mennek a háztetőn, ám elkezd esni az eső. Az öreg macska megcsúszik, és legurul. A szélén valahogy megkapaszkodik a csatornában. A fiatal csak nézi, hogy az apja ott lóg. Fogja magát, legurul, és ő is elkezd lógni. Lóg tíz percet, fél órát, majd megszólal: - Apám, én még tíz percet kefélek, aztán hazamegyek!

A macska meghallotta, hogy valamelyik udvarban a szárnyasok betegeskednek. Orvosnak álcázta magát, fogta a mesterséghez szükséges eszközöket, odament, és az udvar előtt megállva megkérdezte tőlük, hogy érzik magukat. Azok nyomban megfeleltek neki: "Jól - ha te elmégy innen." Így van ez az emberek közt is: a hitványak nem csapják be az okosokat, még ha teljes erejükkel tettetik is a segíteni akarást.