Egy vadász szafarira ment a feleségével és az anyósával. Letáboroztak a dzsungelben. Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten keltegeti a férjét: - Drágám, eltűnt a mama, gyere menjünk és keressük meg! A vadász megragadja a puskát, és elindulnak a sötét éjszakában. Nem messze a sátruktól, egy tisztáson rémisztő látvány tárul eléjük: a mama egy bokor előtt áll, és egy hatalmas hímoroszlánnal néz éppen farkasszemet. A fiatalasszony rémülten suttogja a férjének: - Uram isten, most mi lesz? - Semmi - feleli a vadász. Az oroszlán kereste magának a bajt, hagyjuk, hogy másszon ki belőle egyedül!

Az afrikai dzsungelben eltéved a tudóscsoport egyik tagja. Hosszas bolyongás után kannibálokba botlik: - Elnézést, nem látták véletlenül a kollégáimat? - De igen, velük már több ízben is találkoztunk!

Egy Afrika-kutatót a dzsungelben közrefog egy csapat vad bennszülött. Az ellenállás felesleges. - Végem van - sóhajt a kutató. Ekkor váratlanul fény jelenik meg az égen, s rádörög egy mennyei hang: - Nem, nincs még véged! Ott egy lándzsa a lábad előtt, vedd fel gyorsan, és szúrd szíven vele a törzsfőnököt! Az Afrika-kutató felkapja a lándzsát, beledöfi a törzsfőnökbe mire az holtan esik össze. A bennszülöttek megdermednek, és eltorzult arccal merednek rá. Ekkor ismét megszólal az égi hang: - Na most van véged!

Az idősödő írónő, akit írói körökben Dunduskának neveznek, elhatározza, hogy könyvet ír a dzsungel életéről. Afrikai útján megismerkedik egy idős úrral, aki évtizedek óta a dzsungelben él. Megkérdezi tőle, hogy ha ő most jóságos tündér lenne, mi lenne a három leghőbb kívánsága. - Nincs nekem három, csak kettő van - feleli az öreg. - Mielőtt meghalnék, szeretnék látni egy szép meztelen nőt és egy fehér elefántot. - Hát az egyik kívánságát már teljesíteni is tudom - mondja az írónő, bemegy az erdőbe, egy fa mögött levetkőzik, majd meztelenül előlép. - Nos, uram, mit szól hozzá? - ...
(Katt a folytatásért!)