Csubakka.hu - A mindennapi móka » cég

A munka olykor veszélyes

Nyunyo — Thu, 03 Apr 2014 14:30:00 +0000

Egy kiadó vállalat főnökei azt próbálják megállapítani, miképpen fordulhatott elő, hogy egyik dolgozójuk öt napig halva ült az asztalánál
anélkül, hogy bárki megkérdezte volna, hogy jól van-e? Az 51 éves George Turtlebaum, aki 30 évig korrektorként dolgozott egy new yorki cégnél, szívinfarktust kapott egy olyan úgynevezett “nyitott irodában”, amit 23 másik dolgozóval osztott meg. Hétfőn csendben “elpatkolt”, de ezt egészen szombat reggelig senki nem vette észre, amikor egy takarítómunkás megkérdezte tőle, hogy miért dolgozik még a hétvégén is. A főnöke, Elliot Wachiaski szerint: “George minden reggel az első volt, aki bejött, és az utolsó, aki távozott, tehát senki nem találta szokatlannak, hogy végig ugyanabban a testhelyzetben van, és nem csinál szinte semmit. Mindig elmerült a munkájában, és magának való volt.” A boncolás kimutatta, hogy már 5 napja halott volt, miután szívinfarktust szenvedett. Ironikus módon, George éppen orvosi szövegeket korrektúrázott, amikor meghalt.

Jó tanács: Lehetőleg bökd meg a kollégáid oldalát időközönként.

Tanulság: NE DOLGOZZ TÚL KEMÉNYEN: ÚGYSEM VESZI ÉSZRE SENKI.

Mióta?

cerberus — Fri, 09 Sep 2011 09:00:03 +0000

Te mióta dolgozol ennél a cégnél?
- Mióta megfenyegettek hogy kirúgnak.

Érdemes?

cerberus — Sat, 11 Jun 2011 09:00:32 +0000

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? – kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan iranyíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor mar milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.
- És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember. – Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? – kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forroság idején lepihenni, együtt vacsorazni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.