Reggel kiment a bika a dombtetőre legelni. Egész nap legelt, már lassan ment lefele a nap, amikor a bika meglátott egy fehér pontot a távolban. Gondolkodott mi lehet az, de nem jött rá. Ez a fehér pont kb. 2 óra múlva odaért a szeme elé. Na ki volt az? Hát a nyuszika. A nyuszika odaszól neki: - Te bika menj már arrébb, mert sokáig gyalogoltam és nem akarlak még téged is kikerülni. A bika meg se szólalt, meg se moccant úgy telelegelte magát. A nyuszika azt gondolta, lehet, hogy a bika kicsit nagyot hall, megkéri még egyszer: - Te bika, légy szíves menj már ...
(Katt a folytatásért!)

Jancsi és Mariska legeltetik az állataikat. Jancsi egy tehenet, Mariska egy bikát. Egyszercsak a bika felkapaszkodik a tehén hátára. Jancsi nézi egy ideig, majd megkérdezi Mariskát:
- Mit szólnál hozzá, ha én is azt csinálnám, amit a bika?
Mariska elgondolkodik, majd válaszol:
- Tőlem... a te tehened!