14. születésnapja alkalmából az apa elviszi magával a fiát vadászni. - A vadászatnál a legfontosabb, hogy képes legyél síri csöndben maradni. Várj meg itt, ne moccanj, ne szólj. Az apa elindul, majd kevés idő múlva vérfagyasztó sikítást hall. Visszarohan a fiához. - Mi a baj? Nem megmondtam, hogy maradj csendben?! - förmed rá. - Apa, én csendben voltam, mikor a kígyó átkúszott a lábamon, visszatartottam a lélegzetem, mikor a medve belelihegett a fülembe, fel sem szisszentem, mikor megcsípett a darázs, becsuktam a szemem és némán tűrtem, hogy a bűzös borz átmásszon a vállamon. Még ...
(Katt a folytatásért!)

Két nő játszik a golfpályán. Egyikük üt egy nagyot, a labda messzire repül és pont egy férfiakból álló csoportba csapódik. Nagy üvöltés hallatszik, a két nő futva indul az áldozatokhoz. Egy férfit látnak, aki két kezét a lába között tartva egyhelyben ugrál, fájdalmas kifejezéssel az arcán. A tettes odamegy hozzá, és azt mondja: - Jaj, uram, nagyon sajnálom. Úgy látom, pont a legrosszabb helyen találtam el. Engedje meg, hogy segítsek, én orvos vagyok. Azzal elkezdi a férfi nemi szervét masszírozni. - Ugye, most már sokkal jobb? - kérdezi áldozatától. - Ó igen, most már sokkal jobb - ...
(Katt a folytatásért!)

A rendőr éjjel teljesen meztelenül beállít az őrsre:

- Itt vagyok, parancsnok úr! - Mit keres itt pucéran? - Buliban voltam, és amikor már eléggé emelkedett volt a hangulat valaki lekapcsolta a villanyt és egy nő elkiáltotta magát: Mindenki vetkőzzön! - Na és? - Amikor mindenki levetkőzött megint kiabált: Férfiak munkára! Hát itt vagyok, parancsnok úr.

Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste. A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: "Semmit, csak segítettem neki sírni."

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként ...
(Katt a folytatásért!)

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele: - Milyenek itt az emberek? - tudakolódta. - Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs. - Athéni vagyok. - És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg. - Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan. - Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.

(Katt a folytatásért!)