Ülő Bölény, az ifjú indián a falu melletti réten ülve búslakodik, amikor megjelenik Szökellő Szarvas, a falu legszebb leánya.
- Miért szomorkodsz, Ülő Bölény testvérem?
- Ülő Bölénynek nem fáj, ha szívébe golyó hatol… Ülő Bölénynek nem fáj, ha húsát lándzsa tépi szét… Ülő Bölénynek csak az fáj, hogy Szökellő Szarvas nem lehet az övé!…
- Ó, csak ez a baj – mondja Szökellő Szarvas, és mindketten eltűnnek a bokrok mögött…
Egy hét múlva Ülő Bölény ismét a réten ül és az orrát lógatja, amikor Szökellő Szarvas megszólítja:
- Miért szomorkodsz, Ülő Bölény testvérem?
- Ülő Bölénynek nem fáj, ha szívébe golyó hatol… Ülő Bölénynek nem fáj, ha húsát lándzsa tépi szét… Ülő Bölénynek csak az fáj, ha pisilni kell!