Egy hideg őszi, télbeforduló napon a szegény gazda felébred kora hajnalban. Nem kakasszóra, mert az már nincs, sőt tyúkok sem kapirgálnak az udvarban.
Kimegy a csűrbe, hogy megfejje es megetesse családja egyetlen kincsét, a tehenet. Döbbenten látja, hogy a tehén kimúlt. Keseregni kezd, hogyan fogja eltartani családjat a hosszú, hideg tél alatt és úgy elkeseredik, hogy felköti magát a mestergerendára.
Nem sokkal utána jön ki az asszony, látja, hogy az ura lóg lefelé, a tehén meg már ki is hűlt. Őt is megviselték az elmúlt idők, úgyhogy beledől a vasvillába.
Kisvártatva érkezik a legnagyobb fiú, nézi mi történt és rettentően elszomorodik. Elindul a közeli erdőbe a jótündér házához. Bekopogtat, mire a jótündér ajtót nyit.
- Tudod jótündér, nem jól van ez így. Apám lóg a mestergerendáról, anyámat átdöfte a vasvilla, a tehenünk meg döglött. Csináld ezt vissza, kérlek.
Nézi a jótündér a fiút:
- Tudod, egy jó vágású legény vagy. Semmi akadálya, hogy megint minden rendben legyen, ötször magadévá teszel és máris megteszem, amit kérsz. Nosza, a fiú nekiáll, de négynél nem bírja tovább, összeesik és végkimerülésben meghal.
Közben a középső fiú is felmérte a helyzetet és csakhamar megérkezik a jótündér házához.
A tündér:
- Tízszer magadévá teszel és mindent visszacsinálok.
Nekiállnak, kilencnél nem bírja tovább a fiú, összerogyik, minden ereje elszáll és meghal.
Kisvártatva érkezik a legifjabb testvér. Látja halott testvereit a tündér házában, ingatja fejét:
- Tudod jótündér, nincs ez így jól. Apám, anyám, testvéreim is halottak. Éleszd őket fel, szépen kérlek.
- Rendben, ha tizenötször magadévá teszel.
- Legyen inkább húsz! – csillan fel a fiú szeme.
- Vagy inkább huszonöt – kacsint a jótündér.
- Harminc – nyel egy nagyot a fiú.
- Jó, kezdjünk neki!
- De nem lesz ez így jó, tündérke, a végén kimerülsz, meghalsz és akkor ki csinálja vissza ezt az egészet. Félek, hogy nem fogod bírni…
- Miért gondolod ezt?
- A Riska se bírta…