A diliházi ápoló kimegy a kertbe, és látja, hogy a bolondok egy magas fa ágain lógnak. – Hát ti mit csináltok itt? – kérdi. – Mi vagyunk a falevelek. Az ápoló szigorúan mondja: – De most ősz van… Erre a bolondok sorra lepotyognak a fáról, csak egy marad továbbra is odafönt. – Hát te miért nem esel le? – Mert én tűlevél vagyok!

A hegymászó megcsúszik, de az utolsó pillanatban sikerül megkapaszkodnia egy sziklaperemben. Ott lóg, aztán amikor már fogytán van az ereje, kétségbeesetten felnéz az égre, és így kiált: - Van ott fenn valaki? - Igen - hangzik a válasz. - Mit tehetnék? - Bánd meg a bűneidet, imádkozz és engedd el a sziklát! A hegymászó kicsit vár, azután újra az ég felé kiált: - Nincs ott valaki más is?