Kovács úr bemegy a kedvenc utazási irodájába, és így szól a tulajhoz:
- Nyaralásról lenne szó, de most valami mást szeretnék, mint eddig!
- Igen? És mire gondoltál?
- Emlékszel, amikor pár éve Hawaii-t ajánlottad, és a feleségem terhes lett közben?
- Igen.
- És azt, amikor a Bermudákra beszéltél rá, és a feleségem teherbe esett alatta?
- Igen, arra is.
- Na, most valami olcsóbbat ajánlj, hogy őt is magammal vihessem...

Kovács és Nagy meghalnak. Nagy a mennybe, Kovács a pokolba kerül. Telik-múlik az idő. Nagy baromi jól érzi magát a menyországban. Fehérruhás lányok legyezik, a legjobb ínyencfalatokat eszi, miközben gyönyörű zene szól. Egyszercsak meglátogatja Kovács. Nagy örömmel mutatja be neki a menyország szépségeit, de Kovács csak csóválja a fejét. - Szép, szép, de nem az igazi. Semmi izgalmas nincs itt, mindenki alszik, tiszta unalom az egész. Bezzeg a pokol! Bombázó csajok iszapbirkóznak, a másik helyen sztriptíz, ráadásul azt a csajt szeded föl amelyiket akarod, vérpezsdítő zene egész álló nap, ...
(Katt a folytatásért!)

Kovács ittasan tántorog haza éjfél körül. Meglepődve látja, hogy ég a konyhában a villany, a felesége pedig az asztalnál ül és keresztrejtvényt fejt. Felnéz az asszony és megkérdezi: - Hol voltál? Kovács visszakérdez: - Hány betű?

Kovács ül az étteremben újságjába temetkezve, előtte az asztalon egy tányér gőzölgő paradicsomleves. Belép egy hajléktalan az ajtón, s látja, hogy Kovács hozzá sem nyúl az ételhez. Odamegy hozzá: - Drága Uram, segítene rajtam? Két napja egy falatot sem ettem, nekem adná a levesét? Kovács rá sem néz, csak az újság mellől biccent. A hajléktalan mohón nekilát a levesnek, s már csak alig van a tányér alján, mikor meglát benne egy undorító korpás, zsíros hajcsomót - erre vissza is hányja az egészet a tányérba. Kovács felnéz az újság mögül: - Mi van, maga is csak odáig jutott?

Kovácsékhoz mennek vendégségbe Tóthék. Az előszobában Tóth meglátja, hogy egy kalapács van a falra akasztva. Megkérdezi Kovácsot: - Te, miért van a falon ez a kalapács? - Hát, ez a mi beszélő óránk. - Hogyan működik? - kérdi Tóth. Kovács odamegy a falhoz, leveszi a kalapácsot és rávág a falra. Egyszer csak megszólal egy dühös hang a másik oldalról: - A francba! Tizenegy óra múlt öt perccel és az embert nem hagyják aludni!

Kovács és Szabó képes levelezőlapokat írnak. Kovács egyszer csak döbbenten maga elé mered. - Mi baj? - kérdi Retek. - Az előbb még a nyelvemen volt, és most nincs meg... - Gondolj rá jó erősen, és visszajön! - Azt nem hiszem, mert egy bélyeg volt.

Kovács elmegy a pszichiáterhez: - Kérem, segítsen rajtam, súlyos gátlásaim vannak. - Mondja csak el, mi a problémája. - Először is: képtelen vagyok átmenni az úttesten. - Semmi gond, majd kigyógyítom belőle. És még? - Aztán meg nem tudok aludni. - Ezen is tudok segíteni. - És van még egy bajom... - Mi az? - Nem tudok fizetni.

Kovács panaszkodik barátjának: -A lányom állandóan a zenecsatornát nézi és elhanyagolja a tanulást. A feleségem a családi sorozatokat szereti, emiatt nem törődik a háztartással. Esküszöm, mihelyt vége a futballszezonnak, kidobom a televíziót!

Kovács a Duna-parton üldögél, és szomorúan, könnybe lábadt szemekkel a vizet nézegeti. Az egyik barátja arra jár, és megszólítja: - Miért olyan bánatos Kovács úr? - Á, ne is kérdezze! Pont ma egy éve, ezen a helyen fulladt bele a Dunába az első anyósom. - No, azért ne szomorkodjon annyira, hiszem már van másik. Kedves, szerény asszony... - Az igaz, de fél a víztől.