Tehát nagyapa, maga olyan korban élt, amikor természetes volt, hogy majdnem minden családban volt, aki nem élte meg a felnőtt kort, mert párévesen elvitte a gyermekbénulás vagy a torokgyík? Olyan korban élt, amikor sokan még a középiskolát sem fejezhették be, mert tizenegynéhány évesen már dolgozniuk kellett, pedig sokkal többre vihették volna?
A nő a férfit nem párjának hívta, hanem az urának, és kötelessége volt mindent megtenni, amit csak kívánt? Ha valaki egy rossz házasságba került, akkor kötelessége volt élete végéig szenvedni, meg a gyereknek egy rossz apa/anya meleltt felnőni, csak mert akkoriban a válás szégyen volt?
Csak akkor derülhetett ki, hogy milyen a szex, amikor már összeházasodtak, és már késő volt rájönni, hogy valami nem működik?
Maga olyan korban élt, amikor a fű tényleg a gyepet jelentette, de teljesen természetes volt, ha valaki serdülőként már dohányzott?
Tudja, nagypapa, én örülök, hogy olyan világban élhetek, amikor a majdani feleségemnek nem kell majd egész nap a konyhában senyvednie, délelőtt a főzéssel, délután a mosogatással, és nem kell véresre dörzsölni a kezét kézi mosás közben.
Örülök, hogy olyan világban élhetek, ahol ha jól tanulok, még egyetemre is mehetek, és nem maradok tudatlan, és munkám során hasznosíthatom az eszemet is, ha már megadatott, nem csak a két kezemet.
Örülök annak, hogy egy levél megérkezésére nem kell két hetet várni, és örülök, hogy egy barátságnak már nem kell megszakadni attól, mert valaki két megyével odébb költözik. Örülök, hogy a szomszéd megyében élő unokatesóim hangját is naponta hallhatom, és nem csak akkor, amikor évente négyszer elutaznak ide.
Nagypapa, én örülök annak, hogy olyan világban élhetek, ahol az ember kifejezheti a szeretetét, fügetlenül attól, hogy milyennek született.
Annak pedig nagyon örülök, hogy ma már nagyon ritkán halnak meg a gyerekek, és még a súlyos betegségek sem végződnek mindig halállal.
De nagypapa, maga a 70 évvel ezelőtti időből miért csak a jó dolgokat veszi észre, és az én fiatalságomból miért csak a rosszat?
