A Kultuszminisztérium kiadja irányelvét, hogy az oktatást sokkal
praktikusabban, sokkal életszerűbben kell alakítani. A tanítónő:
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a
hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot.
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy
hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember
az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: itt
nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön
a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye k*rva! Menjél vissza a jó k*rva
anyádba, ahonnan jöttél! Vagy gyagya vagy, vagy te engem akarsz!
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vöröshajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Itt Zolika, volt valami hívás a számomra?